Visky András Gyáva embert szeretsz című új verseskönyvét ismerhette meg a közönség a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat és a pécsi Jelenkor Kiadó közös könyvbemutatóján a marosvásárhelyi Philothea Klubban. A Könyvek alcímet viselő kötet főként prózaverseket tartalmaz. Visky, aki főállásban a kolozsvári színházművészeti karon tanít, a Koinónia Kiadó igazgatója, a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, költő és drámaíró, elmondása szerint szeretne egy időre visszavonulni a mai bürokratizált világból. Egy évre családjával együtt vendégtanárként az Amerikai Egyesült Államokba települ át, ahol az oktatás mellett könyvtárakban való „búvárkodással” töltené majd idejét. /Máthé Éva: A saját gyávaság versei. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./
2008. december 10.
Első alkalommal szervezik meg Marosvásárhelyen a Stúdió Fesztivált, amelyen hazai és határon túli színészképző egyetemek mutatkoznak be. December 9-én kezdődött az a háromnapos rendezvénysorozat, amelyen a központi kérdés a színészoktatás helyzete a különböző egyetemeken. A fesztivált szervező Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem rektora, Gáspárik Attila elmondta: szeretnék felmérni, hogy kinek mit jelent az új oktatási rendszer. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának docense, Hatházi András kifejtette: örömmel tettek eleget a meghívásnak. „Sajnos, a kolozsvári, valamint a marosvásárhelyi, illetve külföldi színészneveldék között mindezidáig csak személyes kapcsolatok jöhettek létre, mert mi csupán egy kara vagyunk a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek, nincs lehetőségünk intézményi szinten találkozókat szervezni” – ismertette a helyzetet Hatházi. /Antal Erika, Darvas Beáta: Az első színis találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./
2008. december 12.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem szervezte Stúdió Fesztivál, valamint az Interkulturális dramaturgia címmel meghirdetett nemzetközi színháztudományi konferencia a közvélemény érdeklődésének központjába helyezte a hazai színészoktatást. Az erdélyi magyar színházak színész- és dramaturg utánpótlását két intézmény biztosítja: a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Tanszéke. Ez évente megközelítőleg 25-30 frissen végzett színészt jelent, ez a szám pedig jóval meghaladja a színházak által versenyvizsgára meghirdetett helyek számát. Demeter András művelődési államtitkár határozottan kijelentette: szükség van Erdélyben két magyar nyelvű színészképző intézetre. Ma már külföldön is elhelyezkedhetnek, hiszen Magyarországon nagyra értékelik az Erdélyben végzett színészeket. A gyergyószentmiklósi társulat frissen végzett színésznője, Máthé Annamária szerint, semmi értelme a két színi egyetem fenntartásának, de lehetetlen lenne eldönteni, hogy melyik maradjon meg, hiszen különböző a profiljuk, különböző értékeket képviselnek. Áthidaló megoldás az lenne, ha csupán két- vagy háromévenként indulna színművészeti szak. Úgy tűnik, a színművészeti egyetemek végzettjei számára a színpadon kívül az elektronikus sajtó bizonyul vonzónak. A rádió és tévéadók több színészi diplomával rendelkező fiatalt is foglalkoztatnak. /Túltermelés vagy szükséglet? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2009. február 13.
A marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem mesteris osztálya Molnár Ferenc Az ördög című előadását, a kolozsvári Babess–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió Karának harmadéves végzős osztálya pedig Molière Tartuffe-jét mutatta be az elmúlt időszakban. /Musca Szabolcs: Ördögök. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./
2009. május 8.
Öt napig zajlott Sepsiszentgyörgyön a Cimborák névre keresztelt Erdélyi Magyar Bábos Találkozó. Ezzel folytatta a 2005-ig Kolozsváron, a Homo Ludens Alapítvány által szervezett találkozók hagyományát. A szervezők, a Tamási Áron Színház frissen önálló intézménnyé alakult bábtagozata kis csapata a teljes hazai magyar bábos szakmát meghívta, de nem sikerült mindenkivel egyeztetni. A magyarországi céhtársakat sem hívták meg. Volt több szakmai beszélgetés. A találkozó fénypontját a Nagyváradi Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház magyar társulatának előadása, a Csillaglépő csodaszarvas jelentette, Rumi László rendezésében. A marosvásárhelyi Ariel Színház Zalán Tibor Árgyélus királyfi-átiratával szerepelt a fesztiválon, melyet Lengyel Pál rendezett. A kolozsvári Puck Bábszínház a Búbocska című Orbán János Dénes-darabot mutatta be. A házigazda társulat, a Tamási Áron Színház Bábtagozata három előadását mutatta be a találkozón. A marosvásárhelyi Tamacisza Társulat Vacogó-reszkető királyfelmelegítő című produkciója zárta a találkozót. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió karának harmadéves színészhallgatói bábos vizsgaprodukciójukat, Gryllus Vilmos dalaira /Biciklis dalok/ épülő előadásukat mutatták be, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem végzős bábszakos évfolyama a Játék a függöny mögött című paródiát, míg az elsőéves bábosok néhány gyakorlatot mutattak be. /Hegyi Réka: Ismét van seregszemléje a hazai bábos szakmának. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2009. május 11.
Palocsay Kata, a BBTE tanársegéde hívott mindenkit a végzős színművészeti hallgatók vizsgaelőadására május 10-re Kolozsvárra, a Színművészeti Kar stúdiótermébe. A hallgatók fél éven át tanultak bábozást, és lelkesedéssel adták elő Gryllus Vilmos Biciklis dalok című lemezére felépített bábelőadásukat. /S. B. Á. : De gurul a bicikli... = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./
2009. július 1.
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tevékenységét a leköszönő Czintos József művészeti vezető helyett Keresztes Attila kolozsvári rendező irányítja majd. /Új művészeti vezető. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 1./ Keresztes Attila 1996-ban végzett a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Tanszékén, ekkor szerződött a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz, ahol kezdetben színészként, majd rendezőként dolgozott. Ez évtől tanársegédként is tevékenykedett a BBTE színházművészeti karán, 2002–2008 között pedig a színház művészeti aligazgatója volt. A kormány áprilisban kibocsátott sürgősségi kormányrendelete szerint a válság miatt közintézményekben nem lehet versenyvizsgát kiírni semmiféle állásra. A színház azonban meghatározott időre alkalmazhat bárkit. Amikor ez a válság intézkedésként hozott megszorítás elmúlik, akkor majd kiírják a pályázatot. Keresztes Attila úgy látja, hogy egyfajta kortárs népszínház jegyében kell az évadot és a művészi programot meghirdetni. Mindenképpen elindít műhelymunkát, kiválasztják egy klasszikus szerző darabjait, majd elemezik, tulajdonképpen együtt viszik színre a művet a közönséggel. Beavató színháznak is lehet nevezni. A színháznak van két rendezője, Csurulya Csongor és Szilágyi Regina, ők kapnak feladatot az új évadban is. /Köllő Katalin: Keresztes Attila a szatmári színház új igazgatója. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./
2009. augusztus 8.
A 70 éves Kötő Józsefet köszöntötte Dáné Tibor Kálmán, aki sok éven át munkatársa volt. Megtapasztalhatta Kötő korát meghazudtoló életenergiáját. Amikor Kötő irányításával elkezdték a közösségszervező–fejlesztő, a magyar közművelődést felélesztő munkát, akkori tervei–elképzelései sokszor utópiának tűntek. Ma valóság. Nemcsak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) intézményének kialakítása, fejlődése és megerősödése, hanem a többi közművelődési egyesület, a számtalan erdélyi Magyar Ház – mára mindenki valósággá vált. Kötő József értékes munkát végzett, amikor a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt, amikor a Babes–Bolyai Egyetem Színház Karán oktatott, amikor színháztörténeti kutatásokat végzett, amikor az EMKE főjegyzője, majd elnöke, amikor tanügyi államtitkár, amikor az RMDSZ ügyvezető alelnöke volt. Nemrég, visszavonult a közélettől, hogy végre szenvedélyének, a színháztörténet kutatásának szentelhesse magát, azonban újabb feladatot kapott, a magyar közösséget képviseli a román parlamentben. A születésnapi köszöntőt Kötő József „vallomásával” egészítette ki a cikkíró: a Magyarországon megjelenő Napút irodalmi-kulturális folyóirat Nyolcvanegy jeles hetvenes címmel jelentette meg 2009-es évkönyvét /Napút Évkönyv 2009/, ebben a hetvenedik életévük küszöbére érkezettek életvallomása olvasható. Gyerekkorát Tordán töltötte, az 1568-as erdélyi országgyűlés városában, emlékezett Kötő József. Meghatározó élménye a nagyenyedi Bethlen Kollégium szelleme: az anyanyelvi kultúrát meg lehet őrizni, ha a középpontba a művelődés országmegtartó erejének hasznosítását helyezik. A bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán végzett, kutatási területének a két világháború közötti romániai magyar irodalom történetét tervezte. Később a kolozsvári színházhoz került dramaturgként. Ekkor felismerte, hogy míg a romániai magyar színjátszás előzményeire és a második világháború utáni korszakára vonatkozóan néhány alapvető kézikönyv rendelkezésre áll, addig a két világháború közötti időszak teljesen feltáratlan. Olyan értékek rostálódtak ki a közgondolkodásból, amelyek az önismeretet gyarapíthatták. Színházi munkája során tagja lehetett Harag György csapatának, amely megpróbálkozott a hagyományos színházi formanyelv átírásával, kísérlete a Sütő-tetralógia színrevitelében tetőzött. A pályamódosításban legbelsőbb meggyőződésem is megtestesült. A diktatúra éveiben a színház a nemzeti „túlélés” jelképévé változott. A rendszerváltás után Kötő szerepet vállalt a közéletben. Nagy terve a két világháború közötti erdélyi magyar színjátszás lexikonának elkészítése. /Dáné Tibor Kálmán: Születésnap – Aki utolérte a jövőt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
2009. szeptember 1.
Tompa Andrea kolozsvári, de hosszú évek óta Budapesten él, ott tanult, szakmai pályafutása is oda kapcsolja. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának főállású oktatójaként újra kolozsvári lett. Elmondta, hogy az EU is kellett ahhoz, hogy az ilyen kettős életforma, mint az övé, Budapest és Kolozsvár között lehetővé váljon, Tompa Andrea már tanított, főleg külföldön, majd kedves volt tanára, Cs. Gyimesi Éva közölte: „Gyere haza, itt szükség van rád”. Tompa Andrea azzal szembesül, hogy Erdély meglehetősen konzervatív hely. Tanítása során az előítéleteket akarja lebontatni. Szerinte az a hazafi, ha ezt a szót még egyáltalán szabad használni, aki meri kritizálni a hazáját. Tompa Andrea (1971) színikritikus, irodalmár. A SZÍNHÁZ folyóirat szerkesztője, a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Kar adjunktusa. Kolozsvárról szóló regénye A hóhér háza címmel idén jelenik meg a Kalligram Kiadónál. /Köllő Katalin: Lehet-e a kritikai gondolkodást tanítani? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2009. szeptember 14.
Minden rendszernek volt valamilyen kulturális koncepciója, a jelenleginek nincs, csupán annyi, hogy minél olcsóbb legyen – mondta Kovács Levente, a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tagozatvezetője, aki társadalmi jelenségnek tekinti azt, hogy egyre kevesebb fiatal és közöttük is nagyon kevés fiú akar színész lenni. A marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem hallgatóinak egyharmada magyarországi diák, közölte Kovács Levente tanszékvezető, az idén bejutott nyolc színész szakos hallgató közül három az anyaországból érkezett. „Nagyon elégedettek az egyetemmel, anyagilag és szakmailag is. Azért választják Marosvásárhelyt, mert Magyarországon rendkívül felkapott a szakma, ezer jelentkezőből alig tizenötön jutnak be a budapesti egyetemre” – ecsetelte Kovács, aki vendégtanárként jelen volt egy alkalommal a budapesti felvételiztető bizottságban, és meglepődve tapasztalta, hogy hány tehetséges fiatalt kellett elutasítaniuk. „A nyári felkészítő után, a felvételi előtt egy héttel négy nagyon tehetséges fiú hagyott itt bennünket és iratkozott be orvosira és informatikára” – jelezte a tanszékvezető. Hasonló a helyzet Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán is. Hatházi András, a kar dékán-helyettese szerint két évfolyamon összesen öt magyarországi diák tanul. /Antal Erika: Már nem népszerű a színészi pálya. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./
2009. szeptember 16.
Szatmárnémetiben színházi kerekasztalt rendeztek. Szilágyi Éva középiskolai magyartanár, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója, illetve Thoroczkay Sándor helytörténész beszélt a közönség elvárásairól. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatát Stier Péter ügyvezető igazgató valamint több színművész képviselte, eljött a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészeti karának több tanára is. Kovács Levente marosvásárhelyi tanszékvezető egyetemi tanár a posztmodern színházról tartott előadást. /Quo vadis, Thalia? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 16./
2009. október 6.
Napi két színházi előadás, koncertek, workshopok, szakmai értékelések és beszélgetések sorozata szerepel az október 3-án kezdődött Kisebbségi Színházak Kollokviumának programjában Gyergyószentmiklóson. Többnyire teltházas nagyszínpadi és zsúfolásig tömött stúdióelőadások, valamint igazi koncertcsemegék vannak a VIII. Kisebbségi Színházak Kollokviumán. Zsehránszky István a kollokvium történetét mutatta be, részletesen kitérve az első háromra, melyeket Sepsiszentgyörgyön szerveztek, az akkori színházigazgatók, Sylvester Lajos és Dali Sándor idejében. Az utóbbi öt kollokvium helyszíne Gyergyószentmiklós volt, 2001-ben, a kollokvium újraindításának idején a Figura Stúdió Színház vállalta magára a szervezést. A kollokviumon a romániai hivatásos kisebbségi színházak méretkeznek meg, neves kritikusokból, színházi szakemberekből álló szakmai zsűri előtt. Naponta szakmai megbeszéléseket tartanak, a frissen bemutatott darabok kapcsán. Október 5-én a kolozsvári Kakuts Ágnes Árva élet című egyéni előadása, valamint a sepsiszentgyörgyi M Stúdió által színre vitt Rómeó és Júlia volt műsoron, október 6-án a kolozsvári BBTE – Színházművészeti és Televíziós Kar végzősei mutatják be vizsgaelőadásukat. (Dürrenmatt: Fizikusok), a felolvasószínház keretében a Figura Stúdió Színház színészei Csuszner Ferenc Hátrahagyaték című drámáját olvassák fel. /Csibi Márti: Ahol többségben a kisebbség. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./
2009. október 7.
Négy napja zajlik Gyergyószentmiklóson a Kisebbségi Színházak Kollokviuma, a tizennyolc előadásból már kilencet láthatott a közönség. Október 6-án Kakuts Ágnes Árva élet című egyéni előadása, valamint a sepsiszentgyörgyi M Stúdió által színre vitt Rómeó és Júlia volt műsoron, Uray Péter rendezésében. Munkácsi Miklós Mindhalálig Beatles című darabját a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata viszi színre, és bemutatkozik Nagy Eszter, a BBTE Színházművészeti és Televíziós Karának mesteris hallgatója is, Visky András: Megöltem az anyámat című darabjával. A kollokviumon jelen lévő dramaturgok a Kolli-bacit, azaz a kollokviumi újságot is szerkesztik. A főszerkesztő Zsigmond Andrea kolozsvári egyetemi tanársegéd, a mellékszerkesztő Csép Zoltán marosvásárhelyi egyetemi tanársegéd. /Csibi Márti: Félidőnél a Kollokvium. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./
2009. november 28.
1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet Aradon (pl. megszüntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), az értelmiségi-utánpótlást a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsa miatt nem tudta biztosítani, megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek. A humán értelmiség java elvándorolt. 1989 után sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Közülük kiemelhetők: a/ Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Legnagyobb sikerük két antológiájuk (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001). b/ Kölcsey Egyesület. 1990. január 22-én alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. A Kölcsey Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle művelődési folyóirat megjelentetése. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot. A Kölcsey Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül. c/ Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első éveiben igen aktív volt, főleg történelmi irányultságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani. d/ Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, céljuk az Arad megyei magyar oktatás támogatása. Az Alma Mater Alapítvány több ízben tevékeny szerepet vállalt az aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki, fontos a Szövétnek című művelődési szemléjük. d/ Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás a központosítás áldozata lett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett aradi Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás megfeneklett. 2003-ban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor a városi közgyűlés jelentős anyagi támogatásával új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik. e/ A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulása is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak. f/ Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az RMDSZ tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek. g/ Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható. h/ Más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt évek folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek. Ennyi volt a felsorolás. Nehéz elitkultúráról beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt elmaradását. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítása lenne fontos, de ennek anyagi akadályai lesznek. A könyvkiadás terén a cikkíró, Lehoczky Attila tanár jelentős problémának tartja az aradközpontúságot. Az irodalmi és művelődési szemlék is aradközpontúak. A cikkíró hozzátette, csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. A megrendezett ismeretterjesztő előadások túlnyomó többsége történelmi vagy irodalomtörténeti jellegű, Lehoczky Attila szerint ez az aradi magyar társadalom konzervatív magatartásából következik. Van magyar művelődési élet Aradon, de többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Lehoczky hozzátette, mindez nem kívánt rosszindulatú kritika lenni. /Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2009. december 21.
December 18-án a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának harmadéves színművészeti szakos hallgatói, Palocsay Kata diákjai a magyar gyermekversek legjavát használták fel a Kukucs! című báb- és ablakjáték előadásában. /S. B. Á. : Kukucs az egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
